Tietoa kirjoittajasta


Pentti Virrankoski
professori

E-mail
Kirjoittajan muita artikkeleita

14.10.2007 [02]
»  PARIISIN RAUHA JA SUOMEN SYYLLISYYS JATKOSOTAAN

02.09.2004 [02]
»  SUOMEN SYYLLISYYS OLI HARHA

06.05.2002 [02]
»  KARJALA ON OSA SUOMEN HISTORIAA

  Lisää artikkeleita kirjoittajalta

  Artikkeli-arkisto


Copyright 1999-2018 © Pro Karelia ry. Artikkelien ja kuvien lainaaminen sallittua, lähde mainittava.

  Pro Karelian email-rekisterit

06.05.2002
Pentti Virrankoski

Tämä artikkeli liittyy alla lueteltuun/lueteltuihin artikkeliryhmiin.
Klikkaamalla artikkeliryhmää näet, mitä muita artikkeleita ryhmään kuuluu.


[02] Karjalan palautus

KARJALA A FINN TÖRTÉNELEM RÉSZE

A független Finnországnak a Szovjetunióval közös határát a Tartui Békében, 1920-ban szinte teljesen egyezoen a volt Finn Autonóm Nagyhercegség korábbi keleti határai szerint állapították meg. Ebben a békében az elozoeken felül Finnország megkapta még a Jeges-tenger partján elterülo Petsamot is, amelyet még II. Sándor cár ígért oda Finnországnak 1864-ben.

A Finnország és a Szovjetunió közötti viszonyt ebben az idoben egyfelöl a Népszövetség tagállamainak egyezménye határozta meg, amely az eroszak alkalmazását megtiltotta, másfelöl pedig az a megnemtámadási szerzodés, amelyet Sztálin kezdeményezésére kötött a két ország 1932-ben.

Ekkoriban Finnország külpolitikájának feladata a semlegesség politikájának megorzése volt. 1930-ban a liberálisok és a szociáldemokraták alakítottak kormányt, s ennek a kormánynak a Hitler vezette Németországgal szemben nagyon huvös volt a kapcsolata. Amikor a finneknek 1939-ben Hitler megnemtámadási szerzodést ajánlott, a finn kormány ezt visszautasította, s ehelyett igyekezett a többi északi országra támaszkodni.

Hitler a Franciaország ill. Anglia elleni támadást elokészítendo 1939 augusztusában szerzodést kötött Sztálinnal. Ebben a szerzodésben Kelet-Európát érdekszférákra osztották. Ezen egyezménynek az alapján Lengyelországot eltörölték, s 1939 oszén Sztálin Észtországban, Lettországban és Litvániában haditámaszpontokat szerzett magának. Ezek az országok ezzel de facto elvesztették az önállóságukat.

Mivel Finnország is a Szovjetunió érdekszférájához tartozott, Sztálin követelésekkel lépett fel a finn kormánnyal szemben is. A Szovjetunió hadiflottája számára kért támaszpontokat Finnországtól, annak déli partjairól, a fovárostól 90 km-re nyugatra, országa délkeleti határát pedig Finnország második legnagyobb városától, Viborgtól is 40-km-rel nyugatabbra akarta kijjebb tolni. Mivel az észt partvidék már Sztálin kezében volt, így ez a terv lehetetlenné tette volna Finnország védelmét, s így az ország kormánya ebbe sehogyan sem egyezhetett bele.

Sztálin a maga részérol a finn kormányt ellenségeskedéssel és azzal vádolta, hogy a finn ütegek szovjet felségterületeket lottek. Ezekkel a hazugságokkal indokolta meg a Finnország elleni 1939 november 30-ikán megkezdett szovjet támadást.

Az ezt követo finn-szovjet Téli Háborúban a finnek egy emberként és hosiesen harcoltak, de az ellenség hatalmas túlereje a finn kormányt végül is arra kényszerítette, hogy 1940. március 13-ikán aláírja a Moszkva diktálta békefeltételeket. Az itt mellékelt térkép azt mutatja be, hogy hogyan szakították el Finnországtól Viborgot és az ország délkeleti részeit.

A Moszkvában kötött békében Sztálin egy Helsinkihez közel eso támaszpontot is kieszközölt magának: Hanko városa és annak környezete bérbeadott területként jutott szovjet kézre. A Finnországtól elszakított területek lakossága, kb. 420000 finn, spontán megindultak az ország más részeire, mivel lehetetlennek tartották, hogy Sztálin terrorja alatt éljenek.

A finn-szovjet Téli Háborút követoen Finnország védtelen volt. Sztálin igazat mondott katonáinak tartott beszédében, miszerint azzal, hogy Viborgot, Hankot és az észt partvidéket sikerült saját hadereje ellenorzése alá vonni, Finnország kutyaszorítóba került. A finn kormány kezdetben azzal kisérletezett, hogy az északi országoktól szerezzen segítséget. Ez a szándék azonban, amikor Hitler 1940-ben megszállta Dániát és Norvégiát ill. amikor Sztálin megtiltotta a Svédország és Finnország közötti szövetséget, meghiusult.

A Szovjetunió nyomása 1940-41-ben egyre fenyegetobb volt. Helsinkiben ugyan nem tudtak Sztálinnak az újabb támadást elokészíto terveirol, aminek megvalósításához 1940-ben Hitler engedélyét is megkérte, de a finn kormány enélkül is megértette, hogy mirol lehet szó. Mivel a finn katonai védelmet gyengének tartották, nagyhatalomtól szerettek volna segítséget kapni. Franciaország azonban ekkorra már elvesztette függetlenségét, Anglia pedig elszigetelt volt. Az Egyesült Államok meg messze is volt, de meg akkoriban nem is akart Európa dolgaiba belekeveredni.

A finn kormány számára ezután már csak egyetlen lehetoség volt adott. Amikor Hitler 1940 nyarától kezdve - kezdetben csak nagyon óvatosan - támogatni kezdte Finnországot, akkor a segítséget elfogadták. A finnek nagyrésze ugyan nem értett egyet Hitler ideológiájával, se agressziójával, de a kormány számára nem volt más kiút. Amikor V. M. Holodkovszkij, a kitüno orosz történész ezt 1981-ben megállapította, elbocsátották a szovjet akadémáiról. Mindezek ellenére állásfoglalását expressis verbis 1989-ban újra megismételte.

Bár Finnország formailag nem szövetkezett Németországgal, a kormány politikája 1941-ben újabb Szovjetunió ellenes háborúhoz vezetett. A finn hadsereg elfoglalta - a Moszkvában kötött béke alkalmával elvesztett - Karjala egy részét, s megszállta a Tartui Békében kijelölt határok keleti oldalát, ahonnan korábban, 1939-ben 20 divizió nyomult be finn területekre.

1944-ben Sztálin újra megpróbálta elfoglalni Finnországot, de hadseregünk ezt a hatalmas támadást megállította. Szeptemberben Finnország mégis ideiglenes békekötésre kényszerült, amiben ugyanazokat a területeket vették el tole, mint 1940-ben, s ezenfelül még Petsamot is. A népesség most is az ország megmaradt területeire menekült. A békeszerzodés feltételein akkor sem könnyítettek, amikor azt az 1947-es Párizsi Békeszerzodésben megerosítették.

Az oroszok úgy állították be a történteket, mintja a Finnország ellen elkövetett agressziónak az 1941-44-es Szovjetunió elleni háború lett volna az oka. A kendozetlen igazság ezzel szemben az, hogy a Hitlerrel szövetségben állt Sztálin már 1940-ben elvette Délkelet-Finnországot.

1941-44-ben Finnország kénytelen volt Németországra támaszkodni. De feltehetjük a kérdést: mennyivel tudott Churchill vagy Roosevelt jobb szövetségest választani magának? Vagy segíteni akarták volna a kommunistákat abban, hogy az európai kontinens keleti felét majd 50 éven keresztül terrorizálhassák? Aligha. Ezzel szemben Londonnak, Washingtonnak és Moszkvának is megvolna az oka rá, hogy elismerje: Finnország nem azért háborúzott, hogy Hitlert segítse.

Finnország függetlensége és demokráciája 1939-44-ben az ésszeru politika és a hosies hadseregnek köszönhetoen orzodhetett meg. Ezzel szemben népünk ellen bunt követtek el, amikor Karjala nagyobbik felét elszakították, azét a Karjaláét, amely az évezredek óta ott lakó finn törzseké volt. Néha úgy tartották, hogy ez volt az ára annak, hogy Finnország függetlensége ma már nincsen veszélyben. Dehát kinek áll jogában ezt fenyegetni?

Ki kérdojelezhetné meg, hogy Finnországot mélyen megsértették, s hogy ezt csak egyetlen módon lehetne jóvá tenni? Ezzel szemben viszont még azt is megkérdezhetjük: alkalmas-e Oroszország nemzetközi együttmuködésre addig, amíg nem adja vissza Finnországnak az attól elszakított területeit.


http://www.prokarelia.net/hu/
mailto:office@prokarelia.net

Artikkelien kommentointi on toistaiseksi lopetettu.
Kommentin tai mielipiteen voi lähettää suoraan Pro Karelia -verkkolehden toimitukselle: toimitus@prokarelia.net



^  Takaisin ylös      Lisää artikkeleita kirjoittajalta      Artikkeli-arkisto 




Tutustu kirjaan ja tilaa se Karelia Klubi Kaupasta, sähköpostitse tai 05 541 6450, hinta 19:50 euroa.

NS. SOTASYYLLISYYS













Koko Suomen kartta vuodesta 1920




Siirry Kansalaisvetoomuksen internet-sivuille. Vetoomus ei ole jäsenlomake.







SIIRRY KARELIA KLUBI KAUPPAAN

Candomino laulaa karjalaisia lauluja [mp3-file].



SIIRRY KARELIA KLUBI KAUPPAAN

Karjala. Sanat ja sävel: Olli Nykänen [4.13 MB mp3-file].